Életrajz

1939-ben született Nagybecskereken, és ott fejezte be magyar nyelven a gimnáziumot. Jogi diplomát a Belgrádi Egyetem Jogi Karán szerzett 1962-ben, a jogtudományok doktorának címét (S.J.D.) pedig a Harvardon 1970-ben.

Míg az Újvidéki Egyetemen tanított, sikerült részleges magyar nyelvű oktatást bevezetnie és ő tartotta az Újvidéki Egyetem Jogi Karán az első magyar nyelvű órákat.  Ő alapította a magyar nyelvű lektorátust is 1970-ben. 

1990-től 1999-ig felelős szerkesztője a LÉTÜNK folyóiratnak.

Tanított az Újvidéki Egyetemen, a budapesti Közép-európai Egyetemen, több amerikai egyetemen (University of Florida, Berkeley, Emory, Cornell), Franciaországban a Sorbonne-on, Kínában a Xiamen egyetemen.  2005-ben Egyetemi Tanárrá nevezte ki a Magyar Köztársaság elnöke. Több mint 250 vendégelőadást tartott különböző egyetemeken (Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Ausztriában, Belgiumban, Csehországban, Franciaországban, Hollandiában, Kínában, Lengyelországban, Németországban, Olaszországban, Oroszországban, Portugáliában, Spanyolországban Szingapúrban, Szlovákiában).

Két professzor emeritus címe van (Emory Egyetem Atlanta és Közép-európai Egyetem Budapest).

Több mint 300 tanulmánya jelent meg. Könyveit és cikkeit magyarul, szerb-horvátul, angolul, franciául és németül írta. Egy amerikai tankönyve melyben (társszerzőkkel) nemzetközi választottbíráskodásról írt, 7 kiadásban jelent meg és öt kontinensen használják.   

Több mint 250 nemzetközi választottbíráskodási ügyben volt választottbíró. Ezeket az ügyeket 5 nyelven vezette (leginkább angolul, több ügyben magyarul és szerbül, egy-két ügyben németül, illetve franciául). 10 ügyben szerepelt jogi képviselőként a Hágai Nemzetközi Bíróság előtt. 

Szakmai tevékenységéért több díjat kapott. Ezek között vannak a Deák Ferenc kutatói díj Budapest 2010,  „Vitez Poziva” (a „Hivatás Vitéze”) díj Belgrád 2010, Nagybecskerek város díja, 2016, Civis Akademicus Honoris Causa – Szegedi Tudományegyetem 2019, 

Eötvös Koszorú, tudományos életmű díj - Magyar Tudományos Akadémia 2019.  

Rendes tagja a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémiának.

1990-ben ellenzéki képviselő lett a Szerb Parlamentben. 1992-ben igazságügyminiszter a Panić kormányban, és egyik szervezője Panić Milošević elleni választási kampányának. Milošević bukása után fontos szerepe volt a kisebbségi jogokról szóló törvények és a nemzeti tanácsokról szóló törvények megalkotásában 2000 és 2010 között. 

Irodalmi munkássága

Indulása óta (1965) szerkesztője volt az Új Symposion folyóiratnak, 1969 és 1971 között felelős szerkesztője. A hetvenes évek elején bíróság előtt védte az Új Symposiont, amikor az ügyészség betiltást követelt. 

19 szépirodalmi könyve jelent meg (kilenc magyarul, hét szerbül, kettő angolul és egy németül) 

1978-ban "STRAŽILOVO" irodalmi díjat kapott, 2018-ban SZENTELEKY irodalmi díjat, 2019-ben a Kanizsai Írótábor Vándorkulacs díját, 2022-ben Szirmai Károly díjat.